"Ahogy ezt kimondta Deaton Viki szeme kinyílt és vörösen ragyogott."

Scott szemszöge:
Láttam már korábban is Viki szemét vörösen ragyogni, de ez most valahogy más volt. Ez sokkal élénkebb vörös volt. Már szinte erősebb volt a színe mint az enyém.
- Dr. Deaton mitől ilyen erős a szeme színe? - kérdeztem.
- Lehet, hogy erősödött. Nem tudom, hogy ezek előtt mennyire használta a képességeit, de most biztos, hogy erősebb a testvéred valamennyivel mint volt. - remélem bírni fog az erejével. - Valaki nem fejlesztette a képességeit?
- De.. Velem edzet egyszer. De semmi több nem volt. - állt fel a székből Derek. Viszont hiába is volt már nyitva a szeme, még nem tért magához.
- De ha nyitva van a szeme akkor miért nem tért még magához? - kérdeztem.
- Lehet, hogy a hegyi kőris még a szervezete többi részét gyengíti. - ahogy ezt Deaton kimondta Viki felült, am a szeme már nem ragyogott.

Viki szemszöge:
Valami rendelőbe tértem magamhoz, ahol az orvosi asztal körül amin feküdtem állt Scott, Derek, meg egy számomra még ismeretlen férfi. Lassan felültem.
- Mi történt velem? És hol vagyok? - kérdeztem halkan.
- Viki! Úgy örülök, hogy jól vagy! - ölelt magához Scott. Ebben a pillanatban bejött mindenki a rendelőbe és az asztal köré gyűlt. Mindenki megölelgetett.
- Viki, ugye tudod, hogy ha nem ugrassz neki a lénynek akkor Derekkel végzett volna. - mondta Deaton.
- Igaza van. - látta be Derek is. - Bátor vagy.
- Viszont Viki amikor kinyitottad a szemedet vörösebb volt mint máskor. Derekkel mennyit edzettetek? - fordult felén Lydia
- Max 3-4 órát.
- Ezek szerint könnyen fejlődsz. - mosolygott rám Kira.
- De most akkor három alfánk van? - vetette fel Isaac.
- Igen. - válaszolt a doki. Ezután mind hazamentünk.

Otthon*-*
Scott én én sokáig beszélgettünk. Minden szóba jött. Az alfaság, az hogy jól kijövök Derekkel, hogy mi van vele meg Kirával. Amikor indult kifele még utána szóltam.
- Scott!
- Igen. - nézett vissza.
- Nálad jobb tesó nincs.
- Nálad sincs jobb. - mosolygott majd átment a saját szobájába.  Amikor feküdtem volna le aludni megzizzent a telefonom. Egy üzenet.

Derek:  Szia! Köszönöm! :)
Én: Hali! Mit?
Derek: Hogy ilyen bátran szembeszálltál azzal a lénnyel.
Én: Csak tettem amit helyesnek éreztem :)
Derek: Mostmár nincs is szükséged edzésre (:(
Én: Hogy ne lenne? Mikor edzünk legközelebb?
Derek: Péntek délután 4-kor?
Én: Okés.
Derek: Megyek érted a sulihoz.
Én:  Ott várlak.
Derek: Na pihenj te nap hőse! Jó éjszakát! :)
Én: Szia Derek! Neked is!

Letettem a telefonomat. Olyan különös érzésem volt. Jó érzéssel aludtam el.

Másnap reggel*-*

Most korábban felkeltem és én  csináltam reggelit a családnak. Amikor lejöttek megölelgettük egymást és elfogyasztottuk.
- Ügyes vagy! - dicsért meg anya.
- Volt kitől tanulnom. - mosolyogtam anyára.
- Viki nekünk lassan indulnunk kéne suliba. - mondta Scott.
- Uuu bakker én még fel se öltöztem. - gyorsan felálltam és felmentem, hogy felöltözzek. Scott utánam jött.
- Scott segíts!
- Mi az? Baj van? - kérdezte riadtan.
- Melyik felsőt vegyem ehez a nacihoz fel?

- Jajjj Viki! - fogta a fejét.
- Ezt?

- Vagy ezt?

- Az Adidasos felsőt. - válaszolt majd odadobta nekem a motoros sisakomat.  Felöltöztem gyorsan. Összefogtam a hajamat, befújtam magamat az egyik kedvenc illatommal majd lementem.
- Indulhatunk - mondtam Scottnak. Kimentünk, felültünk a motorra majd elmotoroztunk a sulihoz. A suli bajáratánál Jack várt engem.
- Ki ez a srác? - súgta nekem Scott.
- Jack. Egyik haverom általánosból.
- Ohh.. Vagy úgy.. Oké. Akkor szerintem én mentem.
- Rendben. Hali! - megöleltük egymást majd ő elment a szekrényéhez.

- Szia Viki! Mizu? - jött oda Jack és karolt át.
- Hali Jack. Semmi különös. Veled?
- Meg vagyok. Hogy van a sebed? - ahogy ezt a kérdést kimondta, lefagytam... Honnan tud róla??
- Meg van..De te erről honnan tudsz? - kérdeztem kicsit gyanakvóan.
- Hát.. Ömm.. Megérzés.
- Ne kamuzz! Azt nem szeretem. - néztem rá gyilkos szemekkel.
- Majd egy alkalmasabb időben elmondom. Most menjünk órára. - szerencséje volt, hogy csengettek. Nagyon fura Jack.. Mintha nem ő lenne.  Lementek az órák. A falkával a könyvtárban találkoztunk, ahol elmondtam, hogy ma mit tapasztaltam Jackkel kapcsolatban.
- Nem lehet, hogy neki is van valamilyen természetfeletti képessége? - vetette fel Kira.
- A szaga sem teljesen emberi. - mondta Malia.
- Te miért is szagolgatod? - vetette fel Stiles kicsit féltékeny fejjel.
- Stiles. - szólt rá Scott. - Malia. Mit éreztél?
- Mintha vérfarkas szagot is éreztem volna, de valahogy mégis másabb volt mint a miénk.
- Valahogy nézzünk utána. - mondta Allison.
- Mi lenne, ha pénteken bepótolnánk a tegbapi elmaradt falkagyűlést? - vetette fel Liam.
- Rendben. - bólogatott mindenki.
- Csak szóljunk Parrishnek meg Dereknek. Én beszélek ma Parrishhel. - mondta a banshee.
- Én írok Dereknek. - szóltam.  Ezzel lezártuk a beszélgetést. És mindenki ment a dolgára. Allisonnal, Kirával és Lydiával elmentünk egy kicsit plázázni suli után. Malianak valami dolga volt így ő sajnos nem jött.
- Hallotátok, hogy szombaton lesz egy buli? Elmehetnénk? - vetette fel Lydia.
- Nekem jó. - mondtam - Vigyük a fiúkat is?
- Menjünk falkástul. - mondta Kira.
- Akkor vegyünk ruhát az alkalomra. - mosolygott Lydia. Mivel ez csak egy sima buli így mind a négyen úgy gondoltuk, hogy nem megyünk egyberuhába. Az első butikban Kira talált magának egy vagány piros kockás inget, meg egy menő csőfarmert.
- Ezek jók lesznek nem? Még van hozzájuk egy fehér trikóm.
- Nagyon csinos vagy! - mondta Lydia. Itt csak Kira talált magának való cuccokat. A következő butikban Allison talált egy jó szettet meg én is.
Allisoné:

Viki:

De Lydia még nem talált. Tovább mentünk.
- Lányok szerintem én mégis egyberuhába megyek. - pillantott Lydia az egyik kirakatra. Az a ruha gyönyörű volt. Tiszta Lydia. Bementünk. Felpróbálta, és mintha ráöntötték volna.

Végeztünk. Mentünk hazafele. Már eléggé sötét volt. Lydia vezetett, már nem voltunk messze tőlünk, amikor valami hirtelen ráugrott a kocsira. Nagyon megilyedtünk. A lány hirtelen rálépett a fékre, így az a valami leesett a tetőről.
- Ez a lény támadott meg engem meg Derek is.
- Te ennek komolyan nekimentél? - rebegte kicsit félve Lydia.
- Igen és most is neki fogok. - kiszálltam a kocsiból és ráugrottam arra a valamire, de hamar ledobott. Ekkor jött Kira is, de miután meglátta őt a szörny szemtől szembe elfutott.

Sziasztok! Meghoztam az új részecskét. Remélem tetszik majd nektek! Puszyllak titeket!😘