"Amikor beértünk fura szag volt... Valaki járt itt... És itt hagyott valamit... Vagyis... Valakit...."

Derek bement a házba mindent figyelmem kívül hagyva. A konyhában ott találtuk Peter Hale-t, aki anya torkát akarta elmetszeni.
- Szervusztok! Boldog Születésnapot az ikeralfáknak.
- Engedd el anyát! - üvöltött Scott.
- Ha a húgod nekem adja az erejét. - ördögin vigyorgott mint mindig.
- Rendben! - és elindultam felé.
- Viki ne... - kapta el Derek a kezemet.
- Nincs választásom.
- Kincsem ne csináld! - nyöszörögte anya.. De én nem törődtem velük. Peter elé álltam aki elengedte anyát.
- Mióta várok erre a percre. A McCall ikrek egyike halott lesz! - kacagott fel és belém mélyesztette karmait. Nagyon fájt... De csendben tűrtem... Ám hirtelen már nem éreztem fájdalmat....

Scott szemszögéből:
Láttam, ahogy a húgom vörösen izzó szeme kialszik és lecsukódik... És élettelen teste a földre zuhan. A fejét még éppen elkaptam, hogy ne verje be a lépcsőfokba. Anya és Kira zokogott. Peter meg indult volna kifelé, ám amikor Derek mellé ért, akkor ő a torkánál fogva felkente a falra.
- Mocskos rohadék! - üvöltötte Derek. Szemei már vörösen ragyogtak.
- Élvezed unokaöcsém? Megölni úgyse fogsz. Ahhoz gyáva vagy. És gyenge. Talia letagadna egy ilyen gyenge szerencsétlen. - beszélt Derekhez. Ekkor a jelenleg teljesen ideges farkas a földhöz vágta nagybátyját, és a összekarmolta a mellkasát...

Amíg ez történt, én felvettem Vikit, és betettem Kira kocsijába. Derek még kihajította a házunkból a félholt Petert és aztán ő is beült a kocsiba.
- Kira olyan gyorsan menj amennyire gyorsan csak tudsz! Dr. Deaton-höz.

Dr. Alan Deaton rendelőjében:
Viki bevittük és letettük a vizsgáló asztalra.
- Megmenthető? - kérdezte Derek.
- Nem tudom.. Nagyon mély a seb... És a másik meg az, hogy... - és itt elakadt.
- Mi? - kérdeztem.
- Leállt a szíve.... - azt hittem összeesek.
- Az nem lehet... Nem... - rogyott térdre anya.. Zokogott.
- Részvétem. - ölelt meg Dr. Deaton.
- Ez lehetetlen..  Nem nem lehet... - kezdtem el újraéleszteni... Mint az embereket. De nem jött össze...

Másnap reggel

Teljesen más volt minden... Nem jött ki Viki a szobájából egy nagy mosollyal. Nagyon rossz így....
- Scott csengettek.
- Ohh igen. Stiles elvisz ma.
- Oké. Szia Scott! - ölelt meg anya.

- Szia Scott! Mizu? - mondta jókedvűen Stiles.
- Viki... Tegnap megölte őt Peter....
- Mii? És hol van ? Mármint Viki?
- Dr. Deaton rendelőjébe.... Reménykedek, hogy megint meglep azzal, hogy kinyílik hirtelen a szeme...
- Valaki van ott vele?
- Igen. Kira ott van vele. Meg Derek.

A suli lassan telt el.... Viki nélkül unalmas volt. Ám hirtelen kaptam egy sms-t Kirától.

Derek szemszöge:
Fogtam a kezét, de az jég hideg volt... Ám hirtelen, elkezdett visszajönni a testmelege, és a sápadt félhalott lány bőrszíne visszatért az eredetire. Boldog lettem... Ez a lany erősebb mint hinné...
Írnom kell Scottnak.

Én: Szia! Amint végzel gyere a rendelőbe... Viki teste felmelegedett, és a bőrszíne is visszajött. Gyere amint tudsz!
Scott: Sietek!

Amikor Scott és Stiles is ideért Lydiával, akkor még semmi több nem történt.
- Nem mozdul? - tette fel a kérdést a banshee.
- Nem.. - mondta Derek.
- Az olvastam, hogy egy olyan mozdulat, érintés amit az illető szeretett, az sokkal gyorsabban visszahozhatja az ember lelket. Mivel érzi, hogy valakinek kell még ő.
- Mire célzol Lydia? - kérdezte Scott.
- Hogy Derek csókolja meg. - mondta. Hirtelen azt se tudtam, hogy hol vagyok. De Viki mellé álltam.
- Biztos?
- Csináld már! - mondta egyszerre a kitsune meg a banshee. Megtettem. Lágyan megcsókoltam. És egyszer csak éreztem, hogy visszacsókolt... Akkor leálltam. Vikit körbeálltuk vártuk, hogy mi történik.
És hirtelen kinyíltak a szemei. Mind megölelgettük. Nagyon boldog volt a falka, hogy ezt is túlélte.
- Tudod, hogy mennyire borzasztó nélküled az élet. - kapta fel Scott az ágyról.
- Hát de most már itt vagyok. - mosolygott.

Viki szemszöge:
Körbenéztem a teremben.. Ott voltak a barátaim, kivéve párat. De egyikükön megakadt a szemem.
- Derek Hale! - ő közelebb jött.
- Szia! Hogy vagy?
- Azt hiszem magatokra hagyunk titeket.- mondta a doki.
- Köszönök mindent Dr. Deaton! - ő is megölelt majd kiment.
- Hiányoztál Viki! És nagyon féltem, hogy elveszítelek. - azt hittem elájulok olyan boldog voltam.
- Szeretlek! - majd megöleltem. - Nem alszol ma nálunk?
- Nem akarok zavarni.
- Kérlek. - bújtam hozzá.
- Ha Melissa is megengedi. - kimentünk. Anya és Scott már a kocsiban várt minket.
- Anya nálunk aludhat Derek?
- Igen.
- Köszy.

Otthon*-*

Huh.. Vajon hogy nézhetek ki.. Meg elvileg elvették az erőmet, de nem érzem gyengének magamat.
- Viki, nézz rám úgy! - mondta Scott.
- Oké!
- Azta! Ugyan olyan erős a szemed színe. Ez azért durva, hogy nem tudnak legyengíteni... - mondta Scott.
- Az nem, ha őt bántják. - vágott Scott szavába Derek.
- Ezt hogy érted? - kérdezte anya.
- Úgy, hogy ha például valamelyik szerettét vagy olyan személyt bántanak aki számára fontos, akkor lehet, hogy legyengülsz. - nézett rám - itt a lélekerődön múlik majd minden.
- Rendben! - bújtam oda Derekhez.
- Menjetek fel nyugodtan. Elég késő van. Felmentünk. Még adtunk egymásnak Scottal meg Kirával is egy egy ölelést, aztán Scott és Kira bement Scott szobájába, Derek és én meg az enyémbe.
- Mit csináljunk Derek? Szeretnél filmezni?
- Felőlem mehet. Melyiket?
- A Pokolfajzat jó lesz?
- Igen. - mondta. Én gyorsan elindítottam, aztán lefeküdtem Derek mellé. Oda bújtam hozzá úgy, hogy a fejem a mellkasán volt. Hallottam ahogy dobog a szíve.
- Viki... Szeretnék tőled valami fontosat megkérdezni. - mondta majd lassan felkelt az ágyamról, és felállt az ágy elé.
- Mondd csak Derek. Mi lenne az? - én is felálltam és odamentem elé.

Sziasztok!❤ Meghoztam az új részecskét! Nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket! 😘
Puszy nektek!💋