A két jómadár ez után egyre többször találkozott. Yoru megtartotta az elhatározását és szűntelenül boldogította Rayt. Minimum a hétvégéken elvitte piálni, amiből a végére már napi szint lett. Álltalában inkább azért vitte, hogy legyen aki hazatámogassa, mert a vörös szemű tudta tartani a mértéket. Ha pedig nem cipelte magával, akkor is rutinszerűen jöttek a hívások, hogy nem tudja hol van az előre, vagy épp elújságolhassa, milyen jót táncolt a rózsaszín sárkányokkal.

***

A drága feketeség ismét túl volt egy hosszú éjszakán és a telefonján már alig ismerte fel a számokat, de még nagy nehezen sikerült bepötyögnie a vörös szeműét. Mikor az felvette, szinte ordítva beszélt a készülékbe a zöld szemű, pedig a buli ricsajos zenéi már messze elhaltak mögötte.

- Haló! Ray! Baj van. Nem tudok hazakeveredni. Gyere már ideee...

- Yoru, idefigyelj. Két dolog. Rendben? Csak kettő.

- Hallgatlak.

- Rendben. Az egyik, hogy már ötödjére hívsz az elmúlt negyed órában.

- Tényleg?

- Tényleg. A másik meg az, hogy még mindig itt vagyok tőled három lépésnyire.

***

Ha nagyritkán nappal zaklatta a társaságával, akkor vagy edzeni cipelte, hogy legyen valami formája is, vagy boltokig lökdöste. Szerencsére nem a saját stílusát próbálja rátukmálni, így nem egy kis emónövendéket generál belőle, hanem kis elegánsabbnak kaparja össze - ami elég jól is áll a karmazsin tekintetűnek.

­***

A vásárlások az elején még furcsábban teltek. Yoru előszeretettel adogatott be Rayhez egyáltalán nem illő ruhadarabokat. Ez alkalommal egy rózsaszín felsőt nézett ki magának, érdekes módon a férfi részlegnél. Sunyibb mosollyal terelgette be a próbafülkébe a vörös szeműt még egy inggel meg valami random felsővel, majd vigyorogva dőlt a kabin falának, várva a sexy ruhadarabra a reakciót. Nem kellett volna sokáig bambulnia, ugyanis pillanatok múlva a szivatott került elő a fülkéből, persze felső nélkül- már lehetett rajta mit fogni, az edzések megtették a hatásukat.

- Anyádnak add ezt, ne nekem!- próbálta meg a rózsaszín felsőt a feketeség szájába nyomni. A fenyegetett csupán kacagva tolta neki a próbafülke ajtajának a haverját, majd végigsimított egy játékos mozdulattal a felsőteste mentén.

- Neked aranyosabban állna a pofidhoz.- búgta neki gunyorosabban- Mellesleg, végre van rajtad valamit fogni.~

- Be lehet kapni...

***

Ahogy egyre gyakrabban kellett Raynek Yorut hazavinnie, úgy szokott hozzá az ott fogadó... oda nem épp illő ruhadarabokhoz. Eleinte viszont egy kicsit furcsa volt azok véletlen szerű fellelése még.

***

Az ezüstös hajú első alkalommal ment el Yorunál fürödni. Azonban amint bement, nem sokra rá, már fordult is ki onnan, egy vörös-fekete csipkés tangával a kezében.

- Ez mit keres a csapon? Remélem nem te hordod...- azzal lendületesen hozzá is vágja a ruhadarabot a feketeséghez.

- De, amikor te nem vagy nálam ilyenekben a hozzáillő melltartóval meg fekete magassarkúval sztriptízelek baszki...- a szemeit forgatva hajítja is odébb a ruhadarabot.

***

A másik érdekes téma pedig a nők voltak, ami talán minden egyes találkozásuknál előjött. Hisz míg Yoru napi szinten új csajt vitt haza, addig Ray csak kritizálni tudta eddig mindegyiküket, aki szembe jött vele.

***

A két srác italozás közben néha a csajozással is bepróbálkozott, amíg még nem szállt nagyon egyikük fejébe az alkohol. A feketeség csípkelődve törte meg a beálló csendet.

- Hogy lehet az, hogy neked még alig találtunk hölgyikét?

- Úgy, hogy nekem nem felel meg a legközelebbi személy, akin lyuk van.

- Há' még jó vasszeg! Itt ülök előtted...*

A kis párosukhoz egy idő után néha-néha egy harmadik személy is becsatlakozott. hiába volt fiatalabb náluk, pontosan beillett az itókázós csapatba ,,gyerek" fejjel is. Név szerint a harmadik tag Jason volt. Ő se érdekes módon került oda hozzájuk...

***

Ray egyszer csak nem találta a feketeséget maga mellett a buliban. Végig kutatta az egész épületet, hisz már megszokta, hogy gondos anyukaképp folyton figyelnie kell az ilyen helyeken rá, mert még a végén pénzt kérő macákat szed fel... nem is egyet. Kisétált az épületből s odakinn egy jócsomó szólongatás után végre meglelte. De most a szokottnál is érdekesebb látvány volt az, ami szembe ütközik vele. Egy, Yoru nagyjából mellkasáig érő kissrácot húz maga után nagy vígan a feketeség.

- Te! Egy gyerek mit eszik?- hangjában már hallani lehetett az alkohol ködét elég rendesen.

- Kutyakaját...- ironizált- Szerinted? Ugyanazt, mint te, okoska.

- Megtarthatooom?- csillogó kiskutyaszemekkel nézett a vörös szeműre, aki csak ingatta a fejét, lemondón sóhajtozva.

***

És ha még ezekkel nem lett volna elég érdekes az egész történet, akkor a következő napok történései még feltették a pontot az i-re. Valószínűleg párszor szegény Yoru rendesen elátkozza még magát a legközelebbi alkoholizálása után...

********************************************************************
Egy rövidebb részecske, ami magába foglal egy nagyobb időugrást. Nem fűznék hozzá sok mindent, ez bemutatja, milyen eddig a két jómadár kapcsolata. Azonban hamarosan beindul a történet :3 addig is, sziasztok~