Miután a párocska sikeresen elkászálódott egy forgalmasabb úthoz, néhány perc múlva fogtak is egy taxit. Némi kis tanakodás után úgy döntöttek, hogy a feketeség háza lesz az új céljuk. Az autóút csendben telt. Senki sem szólalt meg, csupán az ablakon bambultak kifelé. A sárga jármű végül egy bő fél órás autókázás után egy teljesen átlagosnak mondható utca közepén állt meg, egy tíz emeletes tömbház előtt. A feketeség lakása a harmadikon kapott helyet.

Ray inkább úgy döntött, hogy három emelet megtételéig is inkább a liftet fogják használni. Ami legnagyobb szerencséjükre volt beszerelve az épületbe, különben felváltva estek-keltek volna a lépcsőn. Hála a modern technikának, hamar fel is értek a megfelelő emeletre, ott pedig a három ajtó közül a lakás tulajdonosa még fel tudta ismerni, melyik kell nekik.

A kulcs beillesztése a zárba már nehezebb feladatnak bizonyult. Yoru már legalább öt perce szerencsétlenkedett a művelettel, aztán a vörös szemű megunta az egészet, s a kezébe vette az irányítást.

Ahogy az ember belépett az ajtón, egy rendezettebbnek mondható előszobában találta magát. Kapucnis pulcsik és bőrdzsekik voltak a fogasokra akasztva, alattuk pedig egy kis polcon bakancsok és magasított szárú tornacipők sorakoztak párba rendezve. A kis folyosócska végén balra a fürdőszoba helyezkedett el, míg vele szemben a konyhával egybekötött étkező kapott helyet. A két helységet egy kisebb pult választotta el egymástól. Ezen kívül még egy vendégszoba és a ház tulajdonosának a hálója alkotta a lakást. Ahhoz képest, hogy egy tipikus rosszfiúkból álló banda vezéréé volt a hely, viszonylagos nagy rend uralta az egészet. Csupán a hálószoba nézett ki úgy, mint ahol egy atombomba robbant: a használt ruhák- ráadásul nem csak Yorué, néhány női holmi is -szana-szét a földön, az takaró és a párnák rendezetlenül hevertek az ágyon, mosnivaló poharak és tányérok a sarokba állított íróasztalon, no meg még a függöny sem volt rendesen behúzva.

Bútorozás és színek szempontjából igen egyszerűnek lehetett mondani a lakás belsejét. Leginkább a bézs és a halványbarna dominált a falak színét illetően, kivéve a fürdőben. A padló általában deszkával volt lerakva, s valami egyszerű szőnyeg szolgált díszítésül, hogy ne legyen annyira egyhangú az egész hely. A legtöbb szobában a bútorok berendezésével arra figyeltek, hogy minél jobban elférjen minden. Egyedül a nappali volt egy kicsit jobban kidekorálva, meg elegánsabb bútorokkal ellátva.

Miután a duó lerúgta a lábbelijeit, a nappaliba botorkáltak, hogy ki a fotelbe telepedjen le, ki pedig a kanapén nyúljon el, mint a nagy alföld.

- Na meséljen drága páciens, milyen lelki sérelmeket okozott önnek a neve?- kutatóbb tekintettel mérte végig. Ő maga a fotelben ücsörgött, ahonnan jól láthatta a fetrengő minden egyes porcikáját. Bevágta magát agykurkászba, szemüvegét tudálékosan igazgatta, majd egyik lábát a másikon átvetve helyezte combja összekulcsolt ujjú kacsóit.

- Anyám mindig is kislány akart. Mondván azokkal egyszerűbb bánni, jólneveltek, csinosan öltözködnek, na meg aranyosak.- kezdett bele a kérdezett egy mély sóhajjal. Trikója felcsúszott, ahogyan elnyúlt, így a hamvas csípő rendesen kivillant a sötét színű ruhák alól.

- Erre ugye jöttem én. Bosszúból női nevet kaptam, aminek őszintén fogalmam sincsen, mi értelme volt. Talán anyám minden egyes alkalommal bűntudatot akart bennem kelteni, amikor a nevemen hívott. Cserébe én pedig egy örökmozgó, mindig rosszban sántikáló kölyök voltam. De legalább aranyos.- ezzel halványan el is mosolyodott, ahogyan az egyik kezét a feje alá rakta- Nos, lényegében ennyi. De ha lehet, hívj inkább továbbra is csak Yorunak. A teljes nevemtől feláll a szőr a hátamon...

- Nem is terveztelek a teljes neveden szólítani. Furán is néznének valószínűleg mind a kettőnkre.– ezt persze csak az után jelentette ki, hogy végighallgatta az egész történetet. Az alatt csupán párszor hümmögött jelezve, hogy figyelt is rá, no meg értette is a dolgokat. Fogta magát s felkászálódva odalépett mellé, majd végigsimított a fedetlenné vált bőrfelületen, ez alatt kissé felé magasodva- No meg szét sem fogom kürtölni természetesen a történeted.

- Le is harapnám az orrodat, hogyha bármelyikre is vetemednél. De így sértetlen maradsz.- mondhatni már doromboló hangot adott ki, ahogyan Ray megcirógatta- Maradsz amúgy éjszakára? Van egy vendégszobám, senki sem használta már egy jó ideje, ott szerintem elférnél.

- De a szépséges orrom meg fog maradni, mert nem vagyok akkora vajas köcsög. –egy féloldalas mosolyra húzódtak ajkai, ahogy meghallotta a kellemes hangot s finom cirógatásba váltott kissé még feljebb tűrve a sötét anyagot a hamvas bőrről- Maradhatok, ha téged nem zavarlak. Nem lenne hangulatom még egy jó órát minimum kocsikázni.

Az alapból is dörmögős hang még jobban megmélyült, ahogyan folytatta a dorombolást. Viselkedése amúgy is illett néha a macskákéhoz, méghozzá eléggé. Jelenleg pedig az eddig lecsúszott alkohol miatt nem tudta érdekelni, hogy egy számára még idegen taperolta. Az izmok hol elernyedtek, hol megfeszültek a jeges kéz alatt, ahogyan lehunyta a szemeit.

- Maradhatsz. Csak ne csessz tönkre semmit, s akkor még jóban is leszünk továbbra is.- kuncogott fel halkan, majd fél szemét felnyitva vendégére sandított.

- Nem terveztem nagyon hozzá se nyúlni olyasmihez, amit szétcseszhetnék. Tehát azt ott nagy ívben elkerülöm. –a konyhára mutatott. Ez után lassan felsimított az arcához s álla alatt is lágyan eljátszadozott ujjaival. Lejjebb hajolva homlokát a homlokának döntötte- Olyan vagy, mint egy túlméretezett macska. –állapítja meg a dolgot.

- Meow.- nyávogta el magát vigyorogva. Aztán gondolt egyet, s ha már ilyen közel volt hozzá Ray, maga alá teperte. Kényelmesen elhelyezkedett rajta, majd a fejét a mellkasára hajtotta.

- A fürdőt szerintem majd megtalálod, az ajtaja nyitva. Használható törölközőt a szárítón találsz, a tusfürdőt meg egyebeket szerintem meg megismered, hiszen szinte a szemed előtt lesznek.

-Yorucica~- kuncorászta s kissé talán gügyögte neki. Ahogy hirtelen alá került egy kicsit pillogott rá, hogy mi is van most, majd egy vállvonással kényelmesen elfészkelte inkább magát, s hátát a ruháján át, a gerince mentén fel-le cirógatta- Rendben, majd akkor igénybe is veszem. Maaajd... -húzta el a megismételt szót.

- Addig meg maradsz büdös kocsmaszagú.- vigyorogva dörgölte a fejét a barna pulcsinak, minek hatására a tincsei a szélrózsa minden irányába meredtek. Ajkait egy kellemes kis szusszanás hagyta el. Hiába nem volt tiszta a feje, azt megjegyezte magának, hogy megtartja a srácot. Csak egy kicsit talán rendbe szedi, mivel ez az aktakukac külső nem épp hozzáillő volt az eddig megismert személyisége alapján.

- Inkább ez rád igaz, gödény. Az alkohol és a cigaretta szaga szinte dől belőled.– jegyezte meg a dolgot, majd nekiállt az ében tincseket rendezgetni, hogy normálisabb formájuk legyen. Ahogy végzett a lesimítgatással a frufruját is szépen eltűrte a füle mögé, hogy látszódjon az a hulla színű pofika – ami egyébként a drága kifakultka bőrszínénél is világosabb valamivel.

Az újdonsült pajtások még egy jó ideig beszélgettek semmis dolgokról, vagy éppen a másik életéről kérdezősködtek, s a kérdezett annyit válaszolt, amennyi jólesett neki. Végül Ray nem jutott el a fürdőig. A feketeség néhány óra múlva ráaludt, s nem mutatott hajlandóságot arra, hogy leszálljon róla. A szemüveges végül beletörődött a dolgokba, s nemsokára őt magát is elnyomta az álom. 

********************************************************************

Nah, itt van egy új rész. Majd valamikor jön a folytatás, nincs belőtt időpont, hogy hetente, vagy havonta, még ki kell alakulnia xD Minden esetre ha tetszett, vagy bárkinek bármi véleménye van, az ne habozzon kijelenteni ^^ Most viszont puszi mindenki, majd még jövök~