Alig pár perc alatt egy kellemes hangulatú bárhoz értek. Ott a feketeség látszólag már rutinosan beült a pulthoz egy magas székre s egyből rendelt is két pohár whiskeyt. Az ezüstös hajú mellette foglalt helyet s hallgatta, ahogy számára ismeretlennek betudható dolgokról tárgyalt a pultos és Yoru, míg az ital ki lett öntve a poharakba s eléjük nem lett rakva.

A kiszolgálójuk nem az a tipikus idős ember, aki már három generáció ifjoncait itatta, hanem egy viszonylag fiatalnak mondható férfi volt. Bár markáns arcvonásain végig haladó borostája kissé öregítette, valójában a harmincas évei elejére, vagy a húszas évei végére volt tehető. Olyasfajta arccal megáldott jómadár, aki egy elmosolyodással is leküldené a hölgyekről a bugyit. Sötétszőkés, enyhén vöröses haja volt s szinte már rikítóan világos, sárgásbarna szemei.

A helyiségben kellemes félhomály uralkodott, minek hála az ember valószínűleg elég könnyen hangulatba is jött volna pár adag ital után is. Mivel nappal volt, így viszonylag kevesen iszogattak rajtuk kívül. Ennek hatására csend honolt nagyrészt, nem pedig tipikus kocsmahangulat járt át mindent és mindenkit.

Az ital kiszolgálása után a csapos egy másik vendéghez fordult. Oldalról még helyeskébbnek tűnt, mint szemből. Rayék közt viszont most ült be a szinte már-már kínos csend. Mind a kettő a poharára fókuszált, és egyik erre, másik arra terelődött el a gondolataiban. Valahogy mégsem kínosnak, talán inkább kellemesnek volt mondható ez a rövidke kis idő. De végül valamelyik mégis rávette magát a téma felhozatalra, mikor mindkettejük pohara kiürült.

- Te. Hogy lehet az, hogy ennyire kis nyüzüge vagy, mégis legyűrted az ikreket?- fordult Yoru az ivótársa felé. Ajkain elterülő mosolya megmutatta, hogy az alkohol már kezdte feloldani az eddig kissé merev hangulatát, na meg megindította a nyelvét.

- Nem vagyok nyüzüge.- karjait összefonta mellkasa előtt s kissé jobban nekidőlt a szék háttámlájának- Megvannak a magam kis különlegességei, maradjunk annyiban. Tudok én meglepetést okozni, ha akarok~ -a végét direkt sejtelmesebben duruzsolta neki, hangjában az alkohol köde egy kissé már befigyelt. Tekintete azonban semmi ilyesmit sem tükrözött. Sőt. Élettelen, komor, s a fény olyasmi módon csillant meg rajta, mint egy halott üveges szemein. Ez előtt sem volt másképp, bár ez talán eddig nem volt olyannyira feltűnő.

- De az vagy, mondhatsz bármit.- makacskodott a feketeség, s egy újabb kört kikért a párosuknak. A sejtelmes duruzsolásra teste enyhén megborzongott. Talán a cigi, meg a délelőtt legurított pár üveg sör nem akart jól kijönni a most megivott pohárka whiskeyvel. Szóval máshogy reagált a dolgokra, mint tiszta fejjel.

- Nem vagyok.- makacskodott tovább- Csak a pulcsi jól takar. Ha nem hiszed tessék csak alá nyúlni és megtapizni.

Yoru kacarászva, s minden szégyenérzet nélkül simított a barna, vastagabb anyag alá. Forrósodó tenyere lágyan siklott végig a szintén sápadt bőrfelületen, bejárva minden kis négyzetmétert. Hümmögve rágcsálta egy kicsit az ajkában lévő karikát, majd megrázta a fejét.

- Nem, itt nem a takarásról van szó. Habtestű.~- öltötte rá pajkosan a nyelvét. Finoman megpöckölte a szinte fagyosnak ható hasat- amikor elsőnek a bőréhez ért, kishíján lányokat megszégyenítve felsikoltott –és ki is húzta a kezét a felső alól.

- Vagy csak neked érzéketlenedtek el az ujjaid a sok bagótól, Gázkazán.– párszor alig észrevehetően megrezzent a taperolás alatt, ha épp csiklandós részhez ért a meleg kezecske, azon kívül viszont néha inkább már a tenyerébe simította magát.

- Vigyázz, mert kivágom.– figyelmeztette közelebb hajolva, s a vártnál gyorsabb mozdulattal nyúlva csippentte össze nyelve hegyét két ujja közt- Avagy le is haraphatom, ha azt jobban preferálnád.- ajánlotta fel nagylelkűen.

Egyértelműen megrázta a fejét az ajánlatokra. Kellett neki még a nyelve azokhoz a szép, hosszú szitkokhoz. Na meg néhány szeretője dicsérte a technikáját, ízlelőszerve hiányában pedig mivel okozta volna azt a sok gyönyört? Figyelmeztetés gyanánt fogával még csak finomabban harapott a nyelvét fogva tartó ujjakra, mialatt fagyosabban pillantott a vöröses szempárba.

- Mindjárt gondoltam. –nyugtázta a dolgot, egy halovány mosollyal. A nyelvét eleresztve még finoman megcirógatta a szájpadlását majd visszahúzta az ujjai a szájából. Ahogy azt illik, a fekete tincsekbe törölte róluk a nyálat.

Közben kikapták a két újabb poharat. Az is elég hamar eltűnt s jöttek az újabb és újabb körök. A negyedik után Ray már húzta a száját és inkább átadta a saját fejadagját is a feketeségnek. Ennek a duplája után pedig már noszogatta a zöld szeműt, hogy emelje fel a kis foghagyma seggét és fizessen, mert lassan ki fog dőlni és a drága pulcsisra járulna át a fizetés megtétele.

A tizedik pohár után végre engedett Yoru. A kívánt összeget és valamennyi borravalót az egyik üres pohár alá csúsztatta, majd felkelt. Talán túl hirtelen is. Ahogy a lábára állt, majdnem vissza is kellett ülnie a helyére, de Ray megtartotta.

-Köszönd meg, hogy egyikünk józan maradt, mert másképp nem jutnál haza, barátocskám. –mormolta az orra alatt, ahogy mellé lépve a feketeség egyik kezét áthúzta a válla felett felkínálva, hogy rá támaszkodhat.

- Amúgy ha józan vagy, tudod merre laksz?- nézett rá jelentőségteljesen a már ködös szemű Yoru. Ugyanis ő már annyira K.O. volt agyilag, hogy azt se tudta volna megmondani melyik a jobb, és melyik a bal keze.

- Öhm...- hol jobbra, hol balra pillantgatva próbálja magát betájolni. Az irányérzéke mióta az eszét tudja, azóta vetekszik a legborzasztóbb címért- Asszem arra. Vagy erre. De amarra is lehet...

- Nyúlj a farzsebembe balfasz, ott vannak az irataim. Azon rajta kell lennie a lakcímemnek.- sóhajtott fel mélyen a feketeség, s ránehezedett teljes testsúlyával a nála egy fejjel magasabb cukifiúra.

-Jó, jó...- egyik kezét a szaggatott nadrág farzsebéhez lecsúsztatva belenyúlt s előkereste az iratait. Átbogarászta azokat- Ez az utcanév nem mond nekem so- - elfelejtette befejezni a mondatot, mert megakadt valamin a szeme és felröhögött- Yoruichi?! Az nem női név?

Akaratlanul is a fenekénél matató kéznek nyomja magát, hiszen ha nem így tett volna, sikeresen kibillen az egyensúlyából. A nevetést meghallva durcásan puffog egy sort, s félrefordítja a fejét.

- Kussolsz babapofi!- morran fel ingerültebben- Ez egy hosszabb és fárasztóbb sztori, nekem meg egy fájó pont nyomorúságos életemben...

Nem kell ám mindent elhinni, amit az ember hall... Eme gyászhuszár csupán gyakran ment át drámakirálynőbe, ha túl sokat ivott. Mondjuk, ez még egy szebb fázisa volt a részegségének. Számon lehetett tartani ennél rosszabbakat is...

- Na akkor fogunk egy taxit, valamelyikünkig elviszlek – amelyik közelebb van, tehát olcsóbb – aztán kisírhatod magad a vállamon, miért is olyan szörnyű a te életkéd ezzel a névvel.- ahogy beszélt egyre nehezebben tartotta vissza a kacarászását.

*******************************************
Íme, a második rész. Remélem annak, aki elolvasta, elnyeri a tetszését. Kritikát szívesen fogadnék ^^ hamarosan pedig új rész is jön~