A te első képességedhez képzelj el valamit. Például egy szép tájat és koncentrálj, hogy ha kinyitod a szemed, akkor is azt lásd. Ha sikerült utána fogd meg a földet. Gondold el, hogy körülötted havas egy kis körben a föld. Meg tudod változtatni a természetet. A második pedig az, hogy nagyon jók az érzékszerveid. Most elfutok és suttogok egy mondatot. Koncentrálj, és halld meg!
Füleltem és valóban hallottam amit mond. Azt mondta, hogy nagyon csinos vagyok. Megpróbáltam azt amit ő csinált, a gondolatban üzenést.
Jól hallottam, hogy azt mondtad csinos vagyok?
Egyből érkezett a válasz.
Igen. Ez a harmadik képességed. Keress meg. Halld, hogy mikor veszem levegőt! Halld mikor lépek az avarban. Érezd az illatom. Érezz engem. Indulj!
Próbáltam ezután kapcsolatba lépni vele, de nem sikerült, így elindultam arról amerről jöttem. Kiléptem a hókörből, de ekkor megváltozott a táj. Hirtelen fejfájás tört rám. Vissza álltam a körbe. A tájat visszaváltoztattam, majd ismét kiléptem a körből. Így bezzeg már nem repedt szét az agykoponyám. Tettem amit Dex mondott. Próbáltam érezni őt. Egy óra keresgélés után megtaláltam.
-Na végre-mondta-azt hittem sosem találsz meg.
Hát az elején én is így éreztem. Visszaindultunk a házhoz. Dex azt mondta, másnap délelőtt a késhajítást fogjuk gyakorolni, délután pedig a képességeimet fejlesztjük. Így is történt. Reggel majd szívrohamot kaptam mikor úgy ébredtem föl, hogy Dex azt mondta, meg ne moccanjak vagy eltalál egy kés. Körülöttem kések rajzolták ki az alakom. Utána ezt kipróbáltam én is. Sajnos a fürdőszobában kötöttünk ki úgy, hogy Dex vérző sebeit kötöm be. Szerencsére nem haragudott meg. Megettük a zacskós levest, és a másodikfélét, majd Dex otthagyott. Nem tudom hova mehetett ilyen sietősen, semmi beszéd nélkül. Elmosogattam majd leültem a kanapéra újságot olvasni. Fél óra múlva Dex zavarta meg a gondolataim.
Szia Szépségem! Mai feladatod ismét az lesz, hogy találj meg. De most nehezítettem. Ugyan hagytam nyomokat és kommunikálhatunk közben, de idejutnod nehéz lesz. Hozz magaddal késeket és pisztolyt. Várlak.
Lerohantam a pincébe a szükséges felszerelésért, átöltöztem majd indultam.
Merre induljak?
Amerre nyomokat látsz.
Elképzeltem a tájat olyannak amilyen lenni szokott.  Az egyik helyen jócskán eltért a valóság és az elképzelés. Tudtam, hogy arra kell mennem. Egy nagy erdőbe vezetett az utam. Az ágakról felettem céltáblák lógtak le. Elővettem a késeim és eltaláltam őket. Ezáltal egy nagy híd nyílt előttem.
Csak így tovább! Ne felejtsd, hogy nyomon követem minden lépésed! Hajrá, bizonyíts!
Kaptam egy kis biztatást gondolatban, ami lássuk be, hogy jól esett ezen a szörnyű emelkedőn. De ami a tetején fogadott, az WOW.