A kilátás, ami onnan nyílt azt ember elképzelni sem tudja.
Értem is így fogod a nyálad csurgatni? Na, indulj tovább! Telik az idő.
Összeszedtem magam és indultam. Újabb céltáblákat véltem fölfedezni, de mivel a késeim elfogytak jöhetett a pisztoly. Miután az összes töltényem elfogyott, megláttam egy inda szerű kötelet. Gyorsan felkapaszkodtam rá, majd átlendültem a túloldalra.
Innen már közel vagy. Kezdj el futni. Hamarosan elérsz egy vízesést. Ugorj le. Az alján én várlak.
Így hát tettem amit mondott. Megiramodtam és elérkeztem a vízeséshez. Lenéztem, de csak a ködöt láttam. Nem gondolkodtam, ugrottam.
Használd a képességed. Gondold el, hogy az alja befagyott, és fölötte pedig vastag hóréteg fekszik. Ez az utolsó feladatod.
Elképzeltem a leérkezésem és körülöttem máris hülni kezdett a levegő. Majd a vastag hótakaróra érkeztem.
Nagyon ügyes voltál.
Ezzel egy puszit nyomott az arcomra. Utána kinyitottam a szemem. Mivel megkért, hogy ma délután csak gondolatban beszéljünk, így a következő szavakat gondolatban intéztem hozzá.
Tényleg így gondolod?
Persze. Tegnap óta is sokat fejlődtél.
Ezzel kaptam még egy puszit.
Most mi ez a sok puszi?
Túl csókolni való vagy. Nem gondolod?
Magamhoz húztam és megcsókoltam.
Még sohasem csókolóztam senkivel-mondtam.
Pedig nagyon jól csókolsz -szólalt meg a hangja a fejemben miközben még mindig engem csókolt. Egy kis idő után elváltunk és elindultunk visszafele. Persze másik úton. Majd egyszer csak megszólalt Dex.
Elmondom neked mi lesz a közeljövőben. Az ellenségeink a Vadászok ránk hajtanak. El akarnak kapni. De szerencsére van egy téglánk, aki szintén axum, mint Te. Elmondta, hogy holnap támadnak. Ezért akartalak minél előbb felkészíteni. Holnap hajnalban kelünk, összepakolunk és amit csak tudunk magunkkal viszünk.
Este összepakoltunk és amit csak tudtunk beraktuk Dex furgonjába, hogy reggel kevesebb dolgunk legyen.