-Ne, kérem ne bántson!
Általában ez az utolsó szava azoknak akiket meggyilkolok. 18 éves koromban változtam át.
Sajnos a természet felettiek üldöznek, mert én vagyok az egyik legerősebb a fajtánkban. Nem tudom még pontosan, hogy mi vagyok, csak a tulajdonságaimat ismerem. Vér nélkül nincs életem. Az öldöklés számomra mindennapi rutin. A mai napom is így kezdődött. Reggel felkeltem és felvettem egy kényelmes ruhát, majd indultam a készleteimhez. Ma egy kést tettem a bakancsomba, a derekamhoz erősítettem még egyet, majd egy húsvágó kést is magamhoz vettem. A kezembe a kedvenc pisztolyom vettem, de rájöttem, hogy a városban nem lenne célszerű így mászkálni, tehát azt is a derekamra rögzítettem. Végülis a puszta kezem is egy fegyver...
Elindultam a városba. Egy sikátorban kötöttem ki. Láttam egy helyes fiút, akit elkezdtem elcsábítani. Mikor meguntam, elkezdtem folytogatni. Gyorsan feladta a küzdelmet. Elvettem a pénzét majd gyorsan tovább mentem. A ruhám véres lett, így megöltem egy nőt és felvettem az ő ruháit. Úgy döntöttem elmegyek egy kicsit szórakozni. A kedvenc báromba mentem ahol ismételten nem ismertek meg a ruhám miatt. Kértem egy whiskyt majd vártam, hogy rám akadjon valaki. Egy percet se kellett várnom máris odajött egy kicsit részeg, húszas éveiben járó fiú.
-Mit keres itt egyedül egy ilyen csinos, szép hölgy?
-Várom az áldozatomat.-suttogtam.
-Tessék? Nem hallottam a zene miatt.
-Gyere megmutatom.- húztam magam után a mosdóba.
Miután mindenki kiment a mosdóból utána bezártam az ajtót és hevesen csókolni kezdtem. Ő szinte azonnal visszacsókolt. A ruhámon keresztül kezdett simogatni. Amikor megérezte a derekamra erősített fegyvereket akkor szemei kikerekedtek. Gyorsan kellett cselekednem. Befogtam a száját majd a fülébe suttogtam.
-Most játszani fogunk. Van barátnőd?-kérdeztem.
-Van.
-Ejnye-bejnye hát megcsaltad volna a barátnődet velem? Ezért büntetés jár. Most meghalsz és ezt végig fogja hallgatni a barátnőd.-mondtam.
Kihalásztam a zsebéből a telefonját és kikerstem a barátnője számát, majd tárcsáztam.
-Szia Andrew, mit akarsz? Tudod mondtam ma este nem érek rá.
-Szia nemtudomaneved én fogom megölni a te Andrew-dat. Hallgasd figyelemmel.
Andrew nem szólalt meg csak ordított mikor a késemmel elkezdem felvágni a torkát. A barátnője meg sírt. Miután végeztem elmentem a parkba. Még ott is lézengtem egy kicsit majd indultam haza. Nem szeretek egy nap sokat ölni, mert nekem is van lelkem, de valamennyit muszáj. Mondom én, hogy van lelkem? Ironikus, nem? Este gyorsan lezuhanyoztam. Jó volt lemosni magamról azt a sok vért. Aztán ágyba bújtam. A pizsim nagyon találó volt. Angolul rá volt írva, hogy a vér az életem. Találó nemde?! Másnap reggel szépen komótosan megreggeliztem, majd felkészültem a gyilkolásra. Azaz felfegyverkeztem. Elindultam egy sikátorba. Ott az áldozatom becserkésztem. Egy helyes fiú volt. Még sajnáltam is egy kicsit. Túl szép volt ahhoz, hogy ilyen fiatalon meghaljon. Halkan, nekifutásból a hátára ugrottam. El kellett volna esnie vagy legalább meginognia. De ő nem tette. Lerakott maga elé, majd a szemembe nézett. Éjfekete volt a szeme. Sikítani akartam, de befogta a szám és az orromhoz nyomott egy kendőt, rajta valami bódító hatású szerrel. A következő képkocka az volt, hogy a kezébe borulok majd elsötétül a világ.