1834-et írtunk. Ekkor került a trónra Hondzsong király. Ekkor volt az úgynevezett "rokoni kormányzás", hiszen a király fiatalsága miatt, családja kezében volt a hatalom. Éppen Incheonban jártunk. Jimin ekkor kezdett el nyitni felénk.

Mivel mindenkinek tettszett ez a kisváros, úgy döntöttünk hogy itt maradunk kis időre. Jól megvoltunk, a városbéli emberek kedvesek voltak. Éltük a mindennapi életünket mígnem, egy fiatal fiú költözött a városba. Ezután pedig megszaporodtak a gyilkosságok. Mindegyik testből kiszívták az összes vért. Mi pedig már tudtuk. Tudtuk, hogy nem vagyunk egyedül. Más vámpírok is laknak itt. Csak akkor még sejtésünk se volt, hogy éppen az a kedves fiú lesz az, akit mindenki nagyon megkedvelt, Taehyung.

Mivel egyre nagyobb pánik lett az emberek között, úgy döntöttünk, kiderítjük hogy ki áll a gyilkosságok mögött. Egész este az utcákat jártuk, de nem találtunk senkit, mármint hullákat többet is láttunk, de a gyilkos nem került elő. Nagyon is ügyes volt. Viszont nemsokára elkövetett egy hibát.

Az egyik vadászatakor valahogyan megsérült és vérezni kezdett. Így mi a vére szagát követve könnyedén rátaláltunk. Egy elhagyatott házban volt, az erdőben. Elég komolyan megsérült, magánál se volt. Miután megvizsgáltam, megállapítottam hogy egy éles tárggyal szúrták meg ami be volt kenve egy főzettel ami egy vámpírölő növényből készült. Pontosabban verbénából. Taehyung nem csak szimplán megsérült, meg akarták ölni.

Szerencsére ismertem rá a gyógymódot, így egy nap múlva, sérülés nélkül ébredt fel a fiú. Mikor meglátott minket, szemében félelem tükröződött.

-Ne félj! Nem akarunk bántani.- szólaltam meg én először.- Ki akart téged megölni?

-A vámpír aki átváltoztatott.- nézett maga elé szomorúan.

-De miért?- tette fel a kérdést Jin.

-Állítólag gondot okoztam neki.

-Ami azt illeti, nekünk is gondot okoztál ezzel a sok gyilkossággal.- mondta Yoongi.

-Yoongi!- szólt rá Jin.

-Miért? Nem így van?- rántotta meg a vállát.

-Ne haragudjatok.

-Mikor változtattak át?- kérdeztem tőle.

-Egy éve. Azóta egyedül vagyok. Aki átvaltoztatott nem foglalkozott velem, így mindent egyedül tapasztaltam ki. Nyomok eltüntetésében például egész jó vagyok. Tudtam hogy meg akartok találni és nem is sikerült amíg meg nem sérültem. De ne aggódjatok! Mostmár nemsokára elmegyek innen és nem okozok többé gondot.- fejezte be mondandóját. Én pedig elgondolkodtam. Emlékeztem milyen volt miután átváltoztam. Nagyon nehéz volt az az időszak. Ő pedig mindezt egyedül élte meg. Döntöttem.

-Ne menj el!- szóltam neki.- Maradj velünk!

-Hogy mi?- kérdezte Hoseok.- Miért?

-Nem emlékeztek milyen volt miután átváltoztattalak titeket. Csak mert én igen. Ha én nem lettem volna, kénytelenek lettetek volna egyedül boldogulni. Gondoljatok bele milyen lett volna az! Tehát újra elmondom... Taehyung! Felajánlom, hogy csatlakozz hozzánk. Mi tudunk neked segíteni.

-Komolyan mondod?- nézett rám reménykedve.

-Igen.

-Akkor szívesen maradnék veletek.- mosolygott.

Ezután Taehyung is a mi kis klánunk tagja lett. Először persze Jiminnel lett nagyon jóban, majd végül mindenki elfogadta. Nagyon jól beilleszkedett. Miután pedig Jimin előttünk is teljesen megnyílt, úgy éreztem, hogy egy igazi csapattá fejlődtünk akik megvédik egymást és bármit megtesznek a többiekért. Taehyung egy olyan ember volt aki mindig fel tudott vidítani akárkit. És ez kellett akkor nekünk. Nem sokkal később pedig megismertük csapatunk utolsó tagját, aki még a lányok előtt csapódott hozzánk.

Azért rakom ki most ezt a részt mert holnap érettségizek és nem lesz időm ezzel foglalkozni. Remélem tetszik! Már csak egy rész van hátra!😊😘