1799-ben még mindig a Joseon korban járunk, Sukjong király idején. Békés idők voltak, nyugalom volt az országban. Jinnel éppen Daeguban voltunk. Annyira tetszett nekünk ez a város, hogy úgy gondoltuk, 2-3 évre letelepedünk itt.

Ebben a városban találkoztunk először Yoongival, aki a daegui magisztrátus fia volt. Nagy nőcsábász hírében állt és nem vetette meg a szórakozást. Jinnel pont egy ivóban ültünk mikor megismerkedtünk a fiúval. Yoongit sokan nem szerették forrófejűsége és hirtelen haragja miatt, de mi azonnal egy hullámhosszra kerültünk vele.

Ezután együtt mentünk szórakozni. Bordélyházba, kocsmába, mulatni. Körülbelül fél éve élhettünk itt mikor Yoongi szülei bejelentették, hogy ki akarják házasítani a fiukat, aki természetesen foggal-körömmel tiltakozott ez ellen. Sosem volt az a személy aki könnyen behódolt a szabályoknak. Több veszekedésen is túlesett családjával, de végül találtak neki egy számukra megfelelő lányt. A fiú pedig nem tehetett mást minthogy beleegyezett a dologba. Utolsó reményként hozzánk jött segítséget kérni. Mi viszont ez ellen nem tudtunk tenni semmit.

Yoongi szerencséje az volt hogy a fiatal lány, akit feleségül készültek neki adni, beteg lett. Később pedig ez odáig súlyosbodott, hogy meg is halt. Persze sajnálta őt, de mást nem érzett iránta. Megkönnyebbült.

Már több mint egy éve éltünk Daeguban, mikor Yoongi elkezdett gyanakodni ránk. Mármint egyszerűen furcsának találta, hogy soha nem étkezünk vele és feltűnt neki fáradékonyságunk hiánya is. Nem jött rá kilétünkre, hiszen a vámpír história nem volt annyira elterjedt abban az időben, de tudta, hogy valami nem oké.

Mikor már 2,5 év telt el, Jinnel tanakodni kezdtünk. El kellett volna már mennünk, de mi mégis itt voltunk, és tudtuk, ennek csak is egy oka volt. Yoongi. Aki idő közben a kis csapatunk tagja lett, aki mindent tudott rólunk, kivéve egy dolgot. Féltünk neki elmondani vámpír kilétünket, mégis muszáj volt. Hiszen mielőtt elmentünk volna, be akartuk avatni mindenbe. És így is tettünk.

Egyik este elhívtuk őt magunkhoz. Idegesek voltunk, tartottunk tőle mit fog ehhez szólni. Mikor megérkezett, beszélgetni kezdtünk. Próbáltuk húzni az időt ilyen olyan témákkal, de nem tartott sokáig.

Yoongi észrevette hogy mi folyik a háttérben és kerek perec rákérdezett, hogy mit akarunk vele közölni.

Mi csak sóhajtottunk egyet és bele kezdtünk. Elmondtuk hogy el fogunk költözni majd közöltük vele a miértjét is.

Először csak nézett egyet és elröhögte magát, de mikor meglátta komoly ábrázatunkat rögtön elnémult. Végül pedig megkérdezte hogy miért nem mondtuk el eddig, amire hirtelen válaszolni sem tudtunk. Elég jól fogadta a hírt.

Az egész éjszakát átbeszéltük. Yoonginak rengeteg kérdése volt a vámpírsággal kapcsolatban. Mi pedig mindenre készségesen válaszoltunk. Mikor pedig befejeztük feltett egy olyan kérdést amire egyáltalán nem számítottunk.

Át tudnánk-e őt is változtatni?

Összenéztünk Jinnel és egyszerre mondtuk ki a "miért" szót.

Ő pedig elkezdte magyarázni az otthoni életét amiről addig nemigen beszélt. Az apja verte őt és az anyját. A bátyja volt a kedvenc gyerek. Mindig rettegve járt haza, az apja szó szerint terrorban tartotta őt.

Kértünk egy napot tőle, hogy megbeszélhessük ezt a dolgot és ő is átgondolja mégegyszer. Másnap viszont ugyan olyan határozottsággal fordult felénk. Mi pedig végig beszéltük a lehetőségeinket és döntöttünk.

Még utoljára megkérdeztem tőle hogy biztos-e ebben, de egyből rávágta az igent. Én pedig ahogy Jint is, őt is átváltoztattam.

Ezután pedig nem sokkal elköltöztünk, eredeti terveink szerint, csak immáron hárman. Nem sokkal ezután pedig találkoztunk csapatunk negyedik tagjával, Hoseokkal.