Kiállsz a színpadra.
"Félek"- Ölöd magad gondolatban.
Hiányos egód, egoizmussal pótlod,
De rejted, hisz elrejted a bajod.

Belül rettegsz, de palástolod
És kezedben tartod a
Félelmeid remálmát.
Csak ne vegyék észre!

Nagy levegőkkel nyugtatod
magad, de levegőd hirtelen
elakad. Pánikolva rohansz el
A téged néző szemek elől.

Elkezd fájni oldalad,
Szúró érzés hatol fejedbe.
Nem kapsz levegőt és
ez még jobban rémíszt.

Kezed és tested remeg.
Baráti kezek nyugtatnak,
Valaki vizet rak eléd.
Lassan kortyolsz és vissza térsz.

Levegőd újra van
És nincs benned annyi stressz,
Nyugtatod a környezeted,
Hogy minden rendben lesz.

Vissza mész a szinpadra és
Újra színre lépsz.
Ragyogsz és dalod
Újra szárnyra kél.

Te lettél a szivárvány feletti vihar.