Belépsz az iskola kapuján,
Mondd el nekem te mit látsz?
Színtelen falakat látsz talán?
Hangos diákokat látsz.

Színtelen padokban agyalunk,
Nem tudjuk fejünkbe zárni
az anyagot.

Felszólalni senki nem merhet,
Ha nem akarsz megbukni,
Elkell ezt viselned, hangtalan.
Ez lenne az iskola?

Undorító szagok vannak itt,
Menekülni nem tudhatsz a
Skatulyából.

Hisztis idióta mindenki,
Börtönbe zárva vagy itt.
Szüneted semmi, eleged van,
Nem élhetsz! Tanuló vagy.

Nem alhatsz szabadon, mert megöl,
A tananyag, 'mivel küzdöl.
Nem fáradhatsz...

Elveszik a színeket tölünk,
Szürke hétköznap a lét,
S csodálkoznak egyre több lesz,
A fiatal, ki elvész?

Ha jól érzed magad, másnap félsz,
Tanulnod kellet volna, mondd:
Ez most már kész?

Színtelen ballagunk a falnál,
A tanár sem boldog már,
Elvették rég a kedvünk ettől,
Nincs okunk tanulni már.

Céltalan folyatjuk életünk,
Lassan elérve a határt,
Színtelenül.

*csak én érzem azt, hogy a hullámok megfognak folytani, ha nem ad valaki szabaod csak két órát, mikor senkinek nem kell megfelelnem?:'l*