Történt egy pár dolog,
Mi taccsra tesz.
Lelked összeomlot,
Tacsra tett.

Levegőd hijján van,
Fogy a tere,
Elmédben káosz van,
Nincsen tere.

Szemeidből könnyek
Törnek utat,
Szívedet markolva,
Törsz meg újra.

Kapkodva levegőd
Sípolsz félve,
Pánikolva hívod
segélyt kérve.

Búgó telefonod
hangja nyugtat,
Levegőd vissza tér
Nyughatsz lassan.

Szorít az idő hisz
Minden rosszabb,
Megint nincs levegőd,
Szólj a vonalba.

Remegő kezeid
Telefont ejt,
Leomlasz a földre,
Reménykedve.

Hajnalban kelsz reggel,
Szemed kisírt,
Tápászkodsz a földről,
Lelked sikít.

A napod megint rossz,
Elment a busz,
Bedugva a zenédet,
Offolod a lelkedet.