Mikor veszel egy mély sóhajt,
Felszabadulsz ha kifújod.
Mikor becsukod a szemed,
Fejedbe megszűnik a káosz.
Egy csendes helyen óceánként látod,
Ez a Lelked csendje.

Mikor fáradt fejjel lefekszel,
Ellazul a tested.
Mikor fáradt tested megpihen,
Elmúlik a káosz.
Csendes helyen kis szigetnek látod,
Ez a lelked csendje.

Mikor zavart fejed megrázod,
Kitisztul a fejed,
Mikor lélegezve megnyugszol,
Megnyugszik a lelked.
Csendes helyen apró háznak látod,
Ez a lelked csendje.

Mikor zavart fejjel mész a falnak,
Uralkodik a káosz,
Mikor remegve sikítasz legbelül,
Romba dől a várad.
Zavart helyen viharnak látod,
Ez a lelked csendje.

Mikor összeomlik elméd toppja,
Zavart lesz a tested,
Mikor feszült tested nem pihen meg,
Fájni fog a fejed.
Zavart helyen csak homoknak látod,
Ez a lelked csendje.

Mikor dühös fejed megrázod,
Nem nyugszik meg lelked,
Mikor mérgedben a falat vágod,
Nyugszik meg a fejed.
Zavart helyen romoknak látod,
Ez a lelked csendje.