Egy várban vár,
egy álarc védi,
egy apróság és összetörik a várba zárt királylány.

Egy várban vár
a királylány
Ő nem tudja mit tegyen.
A királylány csak azt mutatja, amit a valóság kíván.

Belül összetör porcelánszíve
Belül összetöri a világ,
Soha nem mutatja azt mi fáj,
Csak megfelel a valóságnak mutatott álarcának.

Állarcát rég rá rakták és nem szedheti le, mert a
A valóság, mit úgy utál csak így lesz hazuggá.

A királylány csak arra vár,
hogy valaki megértse, de
a várban már a királylány
Most sem adja fel.

Belül összetörhet porcelán szíve,
belül tönkre teheti a világ,
soha nem mutatja senkinek
az álarc alatti érzéseit mit nehezen titkolt el.

A várban már, mit úgy utált
senki nincsen már.
A királyság fel adta már
a lányt kit úgy imádt,

Hisz túl jó lett, Ő túl szép lett az álarca miatt, ám a
A lány csak küzd és próbálja
megváltoztatni azt:

Ami azzá tette Őt aki,
ami elvarázsolta Őt,
Porcelánszívén a titkokat,
Mit senkinek sem mondhat el, mert visszaváltozhat.

A királylány
A várban vár és őrzi álarcát.
A világa most erősebb, hisz elfogadta már,
majd lesz valaki, ki elviszi és összetöri már...

A tökéletes álarcát mit...sok éven át...csinált...