Vacogva szorítom a takaróm
magamhoz. Fázom.
Homlokomon izzadság gyöngyözik és
Az ismerős fájdalom a koponyába
Hasít.

Halkan nyüszögök és egy párnát szórítok fájó fejemre. Fázom.
Valami hideget érzek homlokomon,
Mely enyhít kissé a tűz forróságomon,
Lassít.

Lassan kúszik be a sötétség elmémbe,
azt hiszem alszom, de fázok.
Apró újjaim meg-meg remegnek, kezeim hidegek, mégis izzik a fejem.
Hasít.

Nem figyelem a múló perceket, nem tudom hol tart a Nap. Fázom.
Kint az idő hallgatag, senki nem mozog, de valaki zenél talán? Hallom,
Andalít.

A lágy dallam megnyugtat és a fejem sem fáj. Már nem fázom
És tisztul a zavart köd a szemem előtt.
Ki zongorázik? Vagy cselló szól talán?
Lágyít.

Ismét a takaróm terítem magamra, bár már rég nem fázom,
Csak hallgatom a muzsikát,
Fejem megnyugszik és érzem ahogy,
Bágyít.

Lassan és nyugodtan elalszom és érzem, hogy újra jól vagyok.