Csendben meredsz a tájra
szívedet zárva tartod és
félsz. Félsz elkezdeni a búcsút.
Csak csendben meredsz a tájra.

Lelkedben zár lakik,
szívedet bezártad és nem
látsz. Látni sem akarod ezt
a lelkedben lakó zárat.

Fakó szemekkel nézel
Kialudt lánggal tekintesz
el. El a valóság elől, s
fakó szemekkel nézel.

Lelked csak egy puszta.
Nézed a havas tájat és
fagysz. Fagyaszt a bú, s bánat
lelked csak egy puszta.

Kiégetett kezekkel
reménykedve írsz verset és
szólsz. Szólsz kiáltva a csendbe.
Kiégtek a kezeid is.

Utolsó mentsvárad az
írás, mi ad erőt és ez
Ment. Megment a sötét fénytől.
Utolsó mentsvárad a fény.

A fény mely mindig megment.