A tükörbe tekintve
egy másik lány néz felém.
Ilyen volnál?-kérdezi.

Szemem láttára változó
Alakja elrémíszt onnan.
Ilyen volnál?-kérdezi.

Keresztbe tett karjai
takarják a hasát és néz.
Ilyen volnál?-kérdezi.

Lassan kezdi utánozni
mozdulataim, ijeszt.
Ilyen lennék?-kérdezem.

Nagy levegőt véve nyúlok
hajamhoz. Ez legalább szép.
Ilyen lennék, igaz?

Legyőzve a nagyobb
Énem, változok megint át.
Most ez vagyok?

Megigéznek a szemeim,
Még ezt is szeretem talán.
Ez az enyém, igaz?

Alakom megint át vált.
Most lábaim a nagyobbak.
Ilyenek volnának?

Nem eszem hátha segìt,
Edzek, hisz ez a szép.
Ilyen akarok lenni?

Pár nap múlva képem
megint más. Újra eszek,
Ilyen leszek.

Kezd megmaradni a
Valóság. A képem is
olyanná vált.

Szép lennék? Vajon
milyen is vagyok?
Nem látom át.

Hol ilyen, hol olyan.
Kezdem megszokni magam.
Ilyen volnál?

Bele mosolygok a tükörbe,
már nem riaszt talán.
Kezdem felfogni,
Milyen volnál.

Mindenki szép a
Maga módján. Ezt
Keresd és talán...
Talán meglát a valóság.

Hisz mindenki szép!