dühösen csapva fel
a zongora tetejét
huppanok le a székre elé
és kizárva fejemből
a dühös vihart
zúdítom haragom
a fekete hangszerre
szabadon hagyva fejemben
a dolgokat kikapcsolva agyam
játszom a hangokkal és
hagyom hogy minden érzelmem
elhagyja az újjaimat
pár óra múlva talán
abbhagyom és végső
viharom kezemen csattan
de nem bírom ki és
újra a hangszerre csapva
zongorázom elmerülve
hagyva hogy a fájdalom
magával rántson és
fejemből a gonosz gondolat
jóra váltson
hisz ez lenne a lényege...
Ez a zene lényege.