Egyedül
Sötétbe borul az ég,
Nem gyúl ki csillagfény.
Fénytelen most e föld,
Nem talál haza Ő.
Fegyver sír e sötétben,
Megtörik e lélek,
Álmatlan most a halott,
Sírjában most forog.
Halkan indul el haza,
Meghallva egy fegyver zajt
szívébe rémület ül, s
szíve elcsendesül.
Másnap hamar kél a Nap,
Az utca hallgatag,
Nem találva haza Ő
fekszik a földön...egyedül.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro