Minden szónak megörül,

rajta a tányér elterül.

Ülök a széken és nézem,

távolról magányosnak vélem.

Elgondolkodom rajta,

miért ilyen az alakja.

Egyedül egymagában áll,

szélén a terítő eláll.

Telik az idő s én még nézem,

nem akad afelől kétségem,

pár éve már itt áll

s rajta a por szál.

Egy napon

a lányomnak adom,

s ő is majd elgondolkodik,

ebbe a székbe leülve elábrándozik.

                                                                       2016.07.09.