Egykor ő volt a mindenem,
Ma már egy rossz emlèkem.

Egykor ő fogta a kezem,
Ma már magány tölti a lelkem.

Egykor ő volt a vèdelmezőm,
Ma már csak a mèrgezőm.

Egykor ő mosolygott rám,
Ma már sír a szemem,s szám.

Egykor ő volt a másik felem,
Ma már darabokban fekszem.

Hát ismèt egyedül volnèk,
Eddig tartott a szèp emlèk.

Ismèt egy senki vagyok,
Inkább várok,s meghalok.

Vagy csak tovább várok,
S csak tovább játszok.