Tehetném hogy átkot szórjak fejedre,

Kívánhatnám hogy soh' se légy szeretve.

Mi úgy sajog mostan az én szívemben

Folytonosan az a bánat a fájdalom epeszett.

Nem átkozlak,ne hervasszon a bánat,

Szeresenek, rajongjanak útánad,

Az enyémet a míly mélyen temeted

Boldogságod oly magasan tündököljön feleted.

Majd ha akad a kít szíved úgy szeret

Mint én egykor szerettelek tégedet.

Az nevet ki játszik a szíveddel

Akkor egyszer utoljára gondolj rám is feledj el!

1920. március 28.