Angyalfalvi híres réten van egy kut,-

Virágok közt vezet oda minden ut

Virág látni adig jártam a kutat

Míg a rózsám jobra s balra- ki nem adta az utat

Angyalfalvi híres réten a malom

Oda kerget minden nap az unalom

Legyeskedni addig jártam utjára

Míg babám uti laput-kötött lábam talpára.

 Egyet mondok de kettő lesz belőle!

Becsülje meg kinek van szeretője,

Mert az ember addig kacsínt enyeleg,

Nem marad más késő - eső után köpönyeg.

1915. február 12.