Mint zord tél után meleg nap sugárra,

Úgy vágyódom én csöndes boldogságra,

Megszólal egy ifju lágy hívó hangja

" Gyere velem akács lombos falumba!".

Hagyd ítt a gondot feledd a bánatot

A tövisek cserébe kapsz nyíló virágot.

Eljössz e tehát rózsás otthonomba?

" Oda várlak ölelő két karomba!".

Árvaságod mult lesz boldog a jelen,

Mindent feltalálsz szerető szívemen.

Csókomat törlöm le könnyes két orczád.

" Édes anyám is gondot visel majd rád!".

S majd ha nem sokáravalamit sugsz nekem,

El csevegünk egy bájos baba neven.

Ugy nevezném ahogy te akarnád 

"Fehér rózsa levél lesz majd a múzsám!" 

Az utolsó szót sajnos sehogy, sem sikerült kiolvasnom, ezért én magam találtam oda ki valamit!

Elnézést, ha nincs értelme, nem nevezném magam költő szellemnek:D