Valahol című két versem
Valahol 1
Kietlen utakon bolyongok,
De mégis meg-megállva,
Nézve-nézve a kopár tájba,
S egy lelket se látok e végtelen országban.
Bárhol is járok éppen,
Azt biztosan tudom,
Hogy az otthont valahol meglelem.
Fagyos tekintetek sortüze égetett,
De az Istenben való hitem megvédett,
Keselyűk köröztek a fejem felett,
S az utolsó szó jogán beszéltem e versben.
2019-04-28
Valahol 2
Egy hosszú elmélkedő séta után,
A remény marad csak meg,
Az emlékek még fájdalmasabbnak érződnek,
De akkor is tudod,hogy ott vagy valahol.
Amikor a legtöbb érzelmed semmivé foszlik,
És csak az eszedben bízhatsz,
Akkor érzed magad végül egyedül,
De mégis ott kell lenned valahol.
Majd végül koporsóban találod magad,
És a kaszás is kezet akar fogni veled,
Akkor már nincs kiút csak a halál,
S végül sehol se leszel a világban.
2020.09.13. 0:44
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro