Tehetetlenül nézek ki a fejemből,

Sötét gondolataim erdeje végtelen.

Megpróbálnék kitörni belőle,

de elnyel engem az ismeretlen sötétség.

Összetörték a szívemet,

Megtörték a mindig győzni akaró hitemet,

És most tehetetlen vagyok,

Mert bezárkóztam a sötét gondolataimmal együtt,

S az írásban leltem menedékre a valóság elől.

2019-12-13 20:46

,,Létezik rosszabb a fájdalomnál,ami a maga: a magány. Attól szenvedek én és az öl meg belülről,mert tudom,hogy majd egyedül leszek ebben a lassan elrohadó világban."