Felnőttem
Láncok,amik a szívemet nyomják,
Mind egy-egy fájdalmas emlékemet jelképezi,
Felnőttem és megtanultam elfeledni ezeket
Az összetörhetetlen láncokat.
Könyörgések,
Amik nem kaptak imát,
S az a régi álmok,
Mára a porba hullottak,
Végül a keserves sírások,
Hiábavaló volt mind,
De miért szenvedtem én ennyit,Istenem!?
2019-05-15 21:44
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro