Őszi levél mit elfúj a szél,
pont olyan egyedül szállok,
nem tudom meddig tart még,
talán igazából vétet sem ér,
meg akkor sem állok.

Nem számít a vihar míg mögöttem van,
hiszen úgysem kap el a zápor,
szomorú azt látnom,
hogy mindenki körül ott a sátor,
pedig csillagok között rejlik a pillanat.

Valahol itt kezdődik minden,
első pislogás az anyaméhben,
hosszú alagút a fény felé,
hogy merre vezet és hová veszel,
nem mondja meg senki.