Tudom, hogy ott vagy,
hát eressz be végre,
ha azt hiszed visszatarthatsz,
tudod, lesz a vége.

Tudom, hogy hallod hangom,
ahogy én is tiédet,
azt hiszed ez megállít,
rosszabb lesz a vártnál.

Tudom, hogy rettegve remélsz,
rettegésből erednek a könnyeid,
ha azt hiszed meghatnak,
nem láttál horrorfilmet még.

Tudom, hogy félsz ismét,
csalogatja orromat a szaga,
ha azt hiszed elnyomhatsz,
gyenge pillanatodban fogok visszatérni.

Tudom, hogy ott vagy,
tudom, hogy hallod hangom,
hiába sírsz és félsz,
végül úgy is elkaplak.

Hallottad te is ugye,
elpattant végleg a lánc,
nem tarthat vissza éjszaka,
futnod nincs már hová.

Elbújsz akár templomi kisegér,
de oly hasztalan időpazarlás,
vigyor vagyok tudatod szélén,
én várlak a legvégén.

Egyetlen lépés már csak,
lángokban áll a világ,
bejutottam a házba végül,
mondd el, mit álmodtál?

 Kopognak lépteim a lépcsőn,
kissé halkabban is szipoghatnál,
kacagás harsan, ajtód zárva,
kulcs utolsó hiábavaló mentsvár.

Nyugovóra szólít az ingaóra,
vár rád hétfő reggel,
ha lehunyod a szemeidet,
hidd el, ott leszek.