Szól a mondás; igaz látás:
„A káosz szivárványában élünk",
rettegünk és reménykedünk,
s ha nem akarunk gondolkodni,
mosolygunk; lehunyt szemmel élünk.

Virrad lassan tudatra a világ,
vagy a horizonton a nap bukik már,
újra a bizonytalanság köde száll,
s fakad belőle az elhitt okosság;
idióta önvakság, semmi más.