Minden perc azon a réten,
egyre többet kell, hogy érjen,
mint azok a szavak, úgy fáj:
menni most már muszáj,
néma emlékek beszélnek,
szilánkjaiból nem értem,
ami régen fájt, ma miért nem,
nekem a magány talán jobb,
elfújta a szél, örök talányom,
mi volt benned, ami úgy tetszett,
hogy szemeimet rabul ejtette,
lehet mert nem sminked rejtette.