Sajnálom, de elmúltak azok az idők,
amikor többet ért még a közös szó,
mint a sértődött hallgatag harag,
a perszelés fájdalom hulláma alatt maradt.

Nem tarthatsz már egyetlen helyen,
és ugyanabban az időben talán,
mégis elém állva sértődöttséget kiabálsz,
mintha nem tudnád régen érdekelnek már.

Ujjaid rideggé váltak akár a tél érintése,
csókjaid fagyott puszták kísértő szele,
elengedted a kezem, nem volt együtt többé merre,
kettérepedt a föld utunkon, elporladtak a csillagok.