Hogyan mondjam el még egyszerűbben,
akár az égmoraj a csendes esőben,
ahogyan felcsendül a félhomályban,
rezzen s hajlik a nád; rohanj, menekülj,
szélként pipacstól vöröslő réteken,
akár a fűszálóceánt borzoló kéz,
varjúkárogás tarló földre ködöt idéz,
grafitszürke fellegek mögül ítél,
levélnesszel a füleidbe suttognám:
amint elül az eső s óvakodik a fény elől;
nem lesz hova bújni a szeme elől.