Érzed bűnöd bőröd alatt,
neked már csak ennyid maradt,
időtől tépázott lelked mélyén,
hideg és borzasztó verem mélyén,
ha sokáig vakon bámulsz belé,
a szakadéktól érzékik az üvöltés,
visszhangzik kívül-belül,
szótlan írásban elme rezdül,
moccan majd csusszan az élet,
sikoltva puffan a helyére,
hol tátott szájjal csodát talál,
a semmi porában heverve már.