Mint elfelejtett gyöngyszemek a sárban,
kísértett köztünk a beszédes hallgatás,
ha jól esik élj csak az álom várban,
de engem nem kényszeríthet a maradás,
amikor rájössz okosabb lépni a mában,
nem javítod ki a horpadást lelked ajtaján,
inkább keresel valakit, akit nem fáraszt,
hogy élni akarsz magad döntése alapján,
elszakadt a lánc és hidd el már szárad,
a múltban ázott szívnek nem akadály,
elviselte, hogy a szenvedély máshova áradt,
míg végül magához ragadta kalapját,
amikor éned egén egyetlen csillag is fárad,
zárd végre kulcsra a tegnap lakatját.