Álltam egy tükör előtt,
Néztem bele de nem én voltam benne.
Az aki lehetnék de nem én vagyok,
Az arcom olyan őrültnek látszott.

Ki vagyok? Miért vagyok olyan amilyen?
Miért fáj látnom ezt az arcom?
Mond miért sírok vért amikor nem is?
Mond el nekem miért nyomsz el?

Tudom, hogy  ha kérdezek kitérsz előle,
Magadba zársz és ki se engedsz.
Mond el miért kínzol?
Miért csinálod?

Nem én tehetek, hogy megszülettem,
Mond miért engem okolsz?
Térdre borulok és az arcom a kezembe temettem,
Érzem ahogy elveszted az önkontrollod.

Nézem a tükörképem ahogy pánikba esik,
Rájön, hogy nem sokáig él tovább.
Kérdezem tőle: Milyen érzés csapdában lenni?
Nem válaszolsz és felnevetek őrülten.