Ennek nem nagyon van címe 2014. 06.28-kán írtam hajnali 5-kor. Akkoriban éjszaka nem bírtam aludni. Plusz abban az évben vizsgáztam és utána nem bírtam vissza szokni a rendes alvásra. Ebben nincs semmi szörnyűség szóval bátran ajánlom bárkinek.

Kalitkába zárva mint egy kis madár
Szerelem is egy kalitka.
Amelybe szívem lett bezárva,
Várom, hogy szabaduljak de hiába.

Az agyam olyan mintha pestis járvány pusztított úton járnék,
Üres és halott emlékekkel teli.
Hozzátok szólok halott emlékek,
Felkiáltok értettek!

Néha hallok egy-egy kiáltást,
De aztán csend lesz s néma sötétség.

Várok még egy percet s újra kiáltok,

S ez történik folyamatosan míg morajlik felettem az ég.

Villám hasítja ketté a levegőt,

Arcokat látok a fényben.

Majd újra sötétség lesz,

Érzem valami hideg csöppent a kezemre ami a könnyem volt.

Finom eső szemerkél szomorúan a kihalt útra,

Elmosva az emlékeket melyek még ott éltek.

S felsóhajtva felnéztem a hideg esőfelhőkre,

Az utolsó emléket még el kaptam ami te voltál.