Egykoron volt Egy, 
Ki kiállt értem.
De ő meghalt,
S jött Kettő.

Aztán számtalan más,
Kik ártottak,
Vagy voltak ártatlanok,
S nem hittem bennük.

Láttam és hallottam,
S nem tudtam.
Jöttél te ki nem kérdezett.
Hittem neked,
Meg nem is.

Aztán elmentél magadtól,
Fájdalmas volt.
S azóta is élek,
Habár nem értetettem miért.

Aztán rájöttem,
Nem te voltál az Egy.
Te csak egy voltál,
Ki magamra hagytál.

Szántalak ki voltál,
Nem az akit nekem szánt az élet.
Mert most azzal vagyok,
Te csak egy senki voltál.

Segítettél az utamon maradni,
De milyen árat fizettünk?
Elvesztettük azt ki voltunk,
Te még az eszedet is.

Azt hiszed nem érzem?
A lelked lassan,
Sötétségbe borulását?
Vérszomjad növekedését?

Hallom a suttogásokat,
A hangokat,
Kik segítségért ordibálnak,
De nem tehetek értük semmit.

A lelked is kiált,
Régóta teszi.
De nem tehetek érted, 
Semmit.

Az utunk különvált,
Ahogy vágyunk is.
Te csak azért mész, hogy megtalálj engem,
De én már nem vagyok melletted.

Pedig ha nem ezt teszed,
Lelked maradhatott volna örök.
De te mentél,
A te kijelölt utadon.

Arról nem tehetek,
Ha a hátam mögött.
Hülyeségeket beszélsz,
Ez csak a te hülyeséged.

Ez meg az enyém,
Jött a madárka.
Mesélt pár dolgot.
S feléledt az Egykoron történtek.
Újra élem mint Egykoron eltemettem.

Bár felejthetném,
De nem.
Jöttél te és az őrületeddel,
Beborítottad a mostani egem.

Egykoron ott voltam,
De most máshol.
Mégis közel,
A saját végzetemhez újra.

Egykoron azaz Egy,
Ki kiállt értem.
Meghalt,
Ahogy én is majd egy nap.

De addig is élek,
S létezem. 
Élek azzal az Eggyel.

Az ördög álcáját húzom magamra,
Mikor megjelenek.
Ne tudjál ki voltam,
S ki leszek Egykoron.

Mivel Egykoron
Te és én  nem ismertük egymást.
S jó volt ez így.
Most van nekem is Egy,
S neked is.

A hazug szavak,
Meg csak tőr a hátamba.
De amíg én nem tettem,
Te miért igen?

Egykoron nem volt soha,
S most már nem is.
Bőröd sötét,
Szemed Vörös mint Egykoron.

Egykoron elengedtél,
S most is tedd ezt meg.
Enged el ezt a köteléket,
Megfojtasz vele s tudod ezt.

Egykoron,
Voltál te és én.
Mikor még külön ment az utunk,
S nem tudtam rólad.

Tégy úgy mint Egykoron,
Engedj el mint Egykoron.
De most már nem bánom,
Mint Egykoron.

Mivel ez Egykoron volt,
S a múlt csak jöhet utánam 
De már elfogadtam 
Amit te még el se tudtál, Vámpír !