Háborgó tenger hullámain
Jámbor táncot járok
Egy pillantásra; csak ennyire várok
S hogy felfedjem álmaim

Feneketlen szakadékban
Elveszek és zuhanok
Ez érzelmem szurdoka hol bú van s könnypatakok
Szíveket rajzolok a homokban

Árnyoldala életemnek
A magányos szív dallama
Hangod, tekinteted olyan nekem mint édes mennyei manna
Add hát magad oda éhező lelkemnek

S mikor alkonyba torkollik a dél
Szívem a látóhatár fölé ér
Múltamat talán uralja fagy, befedi dér
De a remény tüze lángja bennem tovább él