Kívülálló, fekete bárányok

Rideg szemmel nézték őket a juhászok

Egyiken farkas harapása ejtett sebet, másikon is sok más

Kóvályogtak a többi bárány közt, mint két elveszett félnótás

Onnan vezetett útjuk egymáshoz

Biza' egyik vidám természet volt, a másik közelebb állt a zsémbes modorhoz

Igen ám, de az egyik sosem vallaná be,

Azt, hogy mennyire a másik bárányt a szívébe zárta be

Nagy volt bár a bánat hajdanán

Kár? nem hát! Megérte, bizony ám

A kialakult kötelékért ez kellett

mi megmentett minket egyszerre