Húsba vájt lánc pihen kezeken
El nem evezhetsz e háborgó vizeken
Úgy gátol Ő, mint masszív kőfal
Puszta jelenléte is szinte felfal
Hátrahagyni őt nem tudjuk
Hiszen nála lapul minden titkunk

Akárhová megyünk e világ álarcát öltött pokolban
Mintha mindig követne gondolatban
Kísért minket, ott van szinte bőrünk alatt
Eléri hogy rossz színben lássuk magunkat ezalatt
Jelenlététől nem szabadulunk
Hiszen nála lapul megannyi titkunk

Tartsd minél közelebb ellenségeidet
Lesve vajon ellenünk mit cselekedett
Hamis álarcát folyton folyvást viseli
Tudatlan embereket sorra mind megtéveszti
A becsület gondolatát magától elsöpri
Titkainkat tudatosan szélnek ereszti

Érzem, el akar nyomni
Önbizalmunkat bontani
Groteszk, hogy vannak, kik elhiszik szavait
Mikor bárki fiát képes volna kiadni
Ott vagyunk mellette
De csak mert a muszáj ura elrendelte