Cserfes, csapodár Napnak sugara
Üti meg szemhéjamat
Ösztönözve az előttem álló napra
Hogy fogom érezni én ma magamat?

Huszonnégy óra;
számlálás indul
Gyakorta lelkemre száll köd, bódító pára
S az észlelés eltompul

Gyülekeznek sorra szürke gomolyfelhők
Baljósak, gonoszak, eső szelével táncot járnak
Miért? Miért követnek ők?
Mostmár biztos; viharba torkollnak

Földön kopog zuhogó eső minden cseppje
Fúziója könnyektől sós
De jő' majd a szivárvány; nagy annak ereje
Eső után szépsége mélyebb; kiadós

S mikor felölti sötét köpenyét az ég
Misztikus objektum tűnik fel a térben
Fénylő gömb, vajon tűzben izzhat, ég?
Hold fénye bizony; tündököl nékem

Éjszaka az élet sokkalta könnyebb
Holdat megannyi kacagó csillag fogja közre
A sötét égbolt biztonságot nyújt, mikor szívem elveszettebb
Hullócsillag után nyúlok végre

Göncöl-szekérbe beszállni nem tudok
Holott bárki utazna galaxisok közt cikázva
Megfigyelve az ismeretlent; álombéli világot látok
Másnap reggel ismét az elmúltakat gyászolva