Borzadály az ottlét
Félek; szemem világa elvész
Fogja a tűt s csillogtatja hegyét
Megállt itt a józan ész

Ártó buborék megszállt
Szúrta, tördelte tekintetem
S a nő előttem ott megállt
Támadva éreztem világot jelentő két szemem

Pedig a tű még csak a levegőben lebegett
Ki kell szúrni, el kell mennie
Nem értette meg félelmemet
De a buboréknak mégsem kéne ott lennie

Végül eltűnt, s testileg ugyan jobb lett
Mi volt ez egyáltalán? máig nem értem
Újabb honfoglalója szememnek nem jelentkezett
Ez az oka hogy látásomat mindenekfelett féltem