Asszem a kapcsolatunk olyan, mint az, ahogy most a kocsiban utazom. Dugó van. Lassan haladok, a lehúzott ablak mellett szemlélem a tájat. Néha felgyorsítunk, de hopp, már vége is, újra csak az őrült dudaszó, benzinszag, ideges emberek, bármerre tekintesz.

Várom, hogy kijussunk végre az autópályára. Ott a mámorító hűvös szél, ami belekap a hajamba, amitől libabőrös leszek, amit csukott szemmel élvezek.  A fülemben üvölthet végre a zene, a süvítéstől senki más nem hallja. De ez mind csak vágyakozás, mert tudom, hogy ha odaéünk, fel kell húznom az ablakot. Nincs már elég jó idő. Marad a zene, a gyönyörű táj, de erről le kell mondanom.

Talán ez lenne velünk is, ha valósággá válnánk. De szeretnék megfázni az út után, szeretnék egy kicsit betegen heverni otthon. Esélyt szeretnék arra, hogy megbánhassam.