Kicsi lelkem nem mond semmit,
Szívem tán súgna valamit,
De rideg elmém nem engedi,
Így megpróbálom elengedni.

Elengedni, hát milyen szépséges szó,
Jelentése annál szívbe markoló.
Elengedni, kit úgy szeretek,
Hogy érte a földön heverek.

Próbálok felkelni, mégsem bírok,
Ezért itt, a földön fekve írok.
Írom azt, amit a szívem diktál,
Ám néha csak össze-vissza firkál.

Szúr a mellkasom, nem tud dönteni,
Még a földről sem tudok felkelni.
Mégis muszáj fel állnom, hiszen
El kell őt felejtenem, tovább kell lépnem.