Ha kell még, őt eltaszítom,
Hideg lelkem elcsitírom,
Zengő elmém lenyugtatom,
Csak a szívemnek ne fájjon.

Hiába is menekülök,
Mindenhová beköszöntök,
Ha kell, kenyeret is sütök.
Ám e érzés tényleg fellök.

Bár gondolatban ő már teljesen az enyém,
Én az övé vagyok; talán szerelmes belém?
Azok vagyunk mindketten. Sok érzés jön felém,
Elkapjam-e mind, majd befogadja-e elmém?

Talán egyszer még később megtudom,
Addig eme verset is megírom,
A reggeli zajok hangját hallom,
Tollam leteszem, s fejem lehajtom.

2024. augusztus 1.