Gondolataim körülötted forognak,
Magányos éjszakán mindig téged látlak,
Hallom a selymes hangod, csak téged hallak,
Hűvös szobában a hangok sokan vannak.

Előttem folyton folyvást csak te lebegsz,
Egy helyben állsz, mozdulatlanul merengsz,
Sötét szemiddel egyből rabul ejtesz,
Ha velük vágyakozva engem figyelsz.

Lényedet észlelem, már rég itt vagy,
Tested gyenge, nehéz, néha elhagy,
Szíved már rég nem bírja, így megfagy,
Léted akaratlanul is itthagy.

Nem vagy itt, mégis érezlek,
Nem vagy itt, mégis kérdezlek,
Nem vagy itt, mégis égetlek,
Nem vagy itt, mégis képzelgek.