Fárasztóak a nappalok, s lassan telnek a percek,
Az éjszakák bájokkal teli rövid ébredések.
Amint lelki szemeim kinyílnak, földre szállok,
S minden másodpercben a jövőről álmodok.

Képek villannak be folyamatosan, már nincs menekvés,
Belegondolni abba, ami nem lesz, igazi életérzés.
Ám fájdalmas is, néha megöl a tudat,
Hogy valótlan két meg három pillanat.

Mindezek mellett a jövő a jelen folytatása,
Most kell tenni a célért, a jövő a jelen hálaadása.
A múlt pedig egy példa a jóra vagy épp a rosszra,
Együttvéve ők az élet osztója a híres Szentháromságra.

2025. Jan. 9.