Lelkem polcán por fedte emlékek,
utóirat egy levélben: örökké szeretlek.
Mindennap fájó szívvel gondolok rád,
de vissza nem mennék hozzád, hiába is várnád.

Darabokra törtem, nekem nem kell más,
létezésem nélküled egy hamis látomás.
Szívem megszakadt, tudatom széthasadt,
minden érzésem a múlt mocsarában ragadt.

Miért kapaszkodok abba ami csak rosszat ad nekem?
Talán mert melletted képzeltem el az életem...
Nem hittem volna, hogy így gondolom majd valaha,
de létezésem nélküled mégis oly mostoha.